… vagy koplaljunk a babavárás alatt?
Alig, hogy megtudjuk, kisbabát várunk, szervezetünk azonnal jelezni is kezd és már a menstruáció elmaradását követő hetektől hányinger, émelygés jelentkezik. A kismamák ilyenkor azonnal aggódni kezdenek, hogy nem bírnak megfelelően táplálkozni. Kezdetben a terhesség alatt szokásos súlygyarapodás helyett fogyni kezdenek és ez a baba számára káros lehet.
A hányinger és a rossz közérzet a 12. héttől alább hagy, hamarosan teljesen el is múlik. Ilyenkor felmerül a kérdés, be kell-e pótolni az elmaradt kalóriákat? Igaz-e, hogy a terhesség alatt kettő helyett kell enni? Vajon mennyi az elfogadható súlygyarapodás a 9 hónap alatt?
Ahhoz, hogy választ kapjunk ezekre a kérdésekre, érdemes áttekinteni a várandós állapot anyagcsere-folyamatainak változásait!
A terhesség első jele, melyet a nők érzékelnek, a menstruáció kimaradása. Ennek hátterében hormonális folyamatok állnak. Az eddig ciklusos működés (tüszőhormon – ösztrogén és sárgatesthormon – progeszteron váltakozása) átalakul, folyamatos lesz. Kezdetben a megrepedt és megtermékenyített tüsző ágya termeli a sárgatesthormont, majd a beágyazódás után a kialakuló méhlepény veszi át ezt a feladatot és megsokszorozza a progeszteronszintet.
A hormonnak általánosságban a terhesség védelme a feladata. A szervezetre gyakorolt hatásai közé tartozik az anyagcserére gyakorolt hatás is. Ennek eredményeképpen a szervezet tartalékoló jellegűvé válik, elindul a fokozott szénhidrát-zsír átalakulás, és a nők által kevéssé kedvelt helyeken elkezdődik a zsírraktárak feltöltődése.
A hormonális hatás befolyásolja a központi idegrendszer éhségközpontját is, ezért a kismamák gyakran éreznek „farkaséhséget”! Összességében tehát a szervezet mindent úgy alakít ki, hogy tartalékoló legyen.
Persze a tankönyvi 1 hónap/1 kg-os súlygyarapodást nehéz tartani, és a bűvös 9 kg-t a kismamák gyakran túllépik. Gyakorlati szempontból a 12-14 kg-os gyarapodás a terhesség végére nem szokatlan. Ebből kb. 3-3,5 kg a baba súlya, 0,5 kg a méhlepény, további 1 kg a magzatvíz. Így a szülés után kb. 4,5-5 kg-os súlyvesztés szinte biztosan garantálható.
A 15 kg-t meghaladó súlygyarapodás fokozottabb terhelést jelent a szervezet számára és terhességi kórképek, magas vérnyomással, vese-, májfunkciós zavarokkal járó preeklampsziás állapot alakulhat ki, mely mind az anya, mind a magzat számára igen veszélyes lehet.
Szerencsére a kritikus állapot megelőzhető, ha már a terhesség kezdetétől tudatosan foglalkozunk táplálkozásunkkal.
Tehát nem kell kettő helyett ennie egy kismamának, sőt a tartalékoló jelleg miatt fontos az átgondolt energia-bevitel. A szinte közhelyszerűen ismert egészséges táplálkozási irányelvek méginkább érvényben vannak. Ennek értelmében fontos a megfelelő mennyiségű fehérjebevitel, melyet leginkább tejtermékek, joghurt, túró, sajtfélségek, hal, szárnyas húsok formájában érdemes bevinni. Mérsékelni kell a szénhidrátbevitelt. Összetett szénhidrátokat érdemes fogyasztani, melyek nem okoznak hirtelen vércukor-emelkedést, hanem hosszabb felszívódási idővel egyenletesebb energiaellátást biztosítanak. Ilyenek a rizs, a különböző barna és sokmagvas kenyerek. Érdemes kerülni az édességeket, a direkt cukorbevitelt, a fehérkenyeret. Zsiradékokból pedig főként a telítetlen növényi származékokat kell előtérbe helyezni a telített állati zsírokkal szemben. Értelemszerűen a bevitel a leginkább csökkentett legyen! Természetesen figyelni kell a zöldség- és gyümölcsfogyasztásra, mely a vitamin- és ásványianyag-bevitel alapját szolgálhatja, valamint figyelni kell a napi 2-2,5 liter folyadékbevitelre is. Érvényes a többször keveset alapelv, tehát a kismama étkezzen legalább 4-5 alkalommal.
Terhesség alatt fogyókúráról tehát nem beszélhetünk, de tudatosan tervezett és szigorúan betartott diétáról mindenképpen. A mértéktartó súlygyarapodás tehát elfogadott, sőt kívánatos is, a kismamák gömbölyödő formái természetesen velejárói a boldog időszaknak.
A kismamák ezt el is fogadják és készülnek a szoptatós időszak alatti remélt fogyásra. A szoptatás szintén sajátos hormonális állapot a női szervezetben, mely továbbra is tartalékoló jellegű. Súlyvesztésre akkor lehet számítani, ha az energiabevitel kevesebb, mint a szervezet általános energiafelhasználása és a szoptatáshoz szükséges tejtermelésre fordított energia összessége. Sokaknál ez a folyamat a korai gyermekágyas időszakban nem következik be. Ezért akár 6-8 kg plusszal is zárulhat a szoptatós időszak, mely elkeseredést okozhat az fiatal anyákban. A megoldás nem a fogyókúra, hanem a terhesség elejétől tudatosan kialakított életforma, az okosan összeállított diéta, a helyes táplálkozási szokások kialakítása.
Dr. Szőnyi György
szülész-nőgyógyász
