PCO ...

... avagy a Policisztás Ovárium Szindróma

A PCO (amit szoktak PCOS-ként, illetve PCOD-ként is rövidíteni) a policisztás ovárium rövidítése, szerzői nevén Stein-Leventhal szindróma. A policisztás ovárium elnevezés pedig arra utal, hogy a petefészekben a normális peteérés helyett számos apró ciszta jelenik meg a külső kéreg alatt.

A kórkép elnevezése viszont kissé félrevezető, ugyanis PCO-ra jellemző petefészek-elváltozások csak részeit képezik egy összetett cukor-, zsíranyagcsere- és hormonális betegségnek, amelynek a cisztás petefészek csupán egyik lehetséges, de nem kötelező tünete. A PCO tehát az egész szervezet betegsége, de felismerésére általában azért kerül sor, mert a női meddőség gyakori oka, mely jellegzetes külső, ultrahanggal észlelhető és laboratóriumi tünetekkel jár. A policisztás ovárium szindróma gyakorisága Magyarországon a női lakosság kb. 5%-ánál mutatható ki.

A policisztás ovárium szindróma okai

A PCO dominánsan öröklődő inzulinreceptor-betegség, mely a sejtek inzulint (cukor-anyagcserét szabályozó hormon) érzékelő fehérjéinek (receptorainak) érzéketlenségében – inzulinrezisztenciában – nyilvánul meg. Mindez rontja a sejtek cukorfelvételét. A szervezet kénytelen a normálisnál nagyobb mennyiségű inzulint termelni, mely kóros hormonális és anyagcsere rendellenességeket eredményez, ugyanis hiába magas az inzulinszint, a cukoranyagcsere mégis romló és rosszak a vérzsírértékek. A magas inzulinszint férfihormon-túlműködést eredményez, ez okozza a jellegzetes tüneteket. A PCO a rendkívül magas férfihormon-termelés révén megakadályozza az ovulációt, meggátolja a terhességet.

A policisztás ovárium szindróma tünetei

A PCO első tünetei a nemi érés idején jelennek meg, melyek a következők lehetnek:

  • elhízás;
  • férfias bőrtünetek: aknés arcbőr, szőrösödés, hajhullás és szeborrea;
  • mindkét petefészek többszörös cisztás elváltozása, melynek eredményeképpen mindkét petefészek lúdtojásnyira megnő, kérge vastag, benne mindkét oldalon 6-8 ciszta látható a kérgi részben;
  • ritka és gyér méhvérzések (évente 2-4 alkalommal jelentkező, 1-2 napig tartó méhvérzés, mely nem valódi menstruáció). PCO esetén peteérés nincs, a petefészkekben régebben lezajlott tüszőrepedésre utaló jelek sem láthatók, ugyanis a PCO mellett nincs ovuláció, nincs sárgatest-fázis;
  • meddő állapot.

A policisztás ovárium szindróma kimenetele

A PCO-ban szenvedő betegek többnyire elhízás, fokozott szőrösödés, meddőség, vagy menstruációhiány miatt fordulnak orvoshoz. PCO esetén az összetett zsír- és cukoranyagcsere illetve hormonális rendellenességek idővel cukorbetegséghez, érelmeszesedéshez, magas vérnyomáshoz, vagy súlyosabb érszövődményekhez (stroke, szívinfarktus) vezethetnek. A cukoranyagcsere és az inzulinszint normalizálásával az anyagcserezavarok rendeződnek, a tünetek mérséklődnek, a rendes női ciklus és a fogamzóképesség is helyreállhat.

A policisztás ovárium szindróma kórismézése

A PCO a beteg jellegzetes külső tünetei alapján is felismerhető. A többszörös petefészek-cisztákat hüvelyi ultrahangvizsgálattal lehet kimutatni. A PCO mindig kétoldali, szimmetrikus. PCO igazolásához fontos a női és férfi nemi hormonok, a vércukor, az inzulin és a vérzsírértékek laboratóriumi meghatározása is. A megbetegedést jelző fontos laboratóriumi adat a csökkent cukortolerancia: amikor az éhgyomorra itatott cukoroldat elfogyasztása után két órával sem normalizálódik a cukorszint, mert a receptorok nem működnek megfelelően. A betegség petefészek-eltéréseinek kimutatására a hasi tükrözés (laparoszkópia) is alkalmas: PCO esetén nagy fehér petefészkeket látunk, a ciszták kívülről nem láthatók, csak a petefészek tokjának felmetszésével. A laparoszkópia egyben terápiás lehetőséget is biztosít.

A policisztás ovárium szindróma terápiája

Sokáig a policisztás ovárium betegséget drasztikus beavatkozásokkal próbálták kezelni: például eltávolították a petefészkek felét, hogy egy ideig létrejöjjön spontán ovuláció. Ha ezalatt a nő teherbe esett, szerencséje volt, de az ilyen esetekben megkísérelt ovuláció indukció eredménytelennek bizonyult.

Manapság a PCO gyógyítása elsősorban a szénhidrát-anyagcsere rendezésével, az inzulinreceptorok érzékenységének, az inzulin- és a vércukorszint helyreállításával történik, ami szénhidrátszegény diétát és a cukorbetegség kezelésére is használt metformin szedését jelenti. A PCO tüneteinek mérséklődése hónapokat, éveket vehet igénybe. Amennyiben a normális női ciklus és a fogamzóképesség a diéta és a metformin kezelés ellenére sem áll helyre, peteérést serkentő gyógyszerekkel, injekciókkal lehet a meddőség megszűnését elősegíteni. Ilyenkor kerülhet szóba a műtéti megoldás is, melyre manapság már csaknem kizárólag hasi tükrözés útján kerül sor. Amennyiben a beteg panasza a normális menstruációs ciklus hiánya és/vagy a fokozott férfihormon-szintekre visszavezethető bőrbetegségek (akne, szőrösödés, szeborrea, hajhullás) valamelyike, és közvetlen gyermekvállalási terv nincs a közeljövőben, akkor kombinált hormonális fogamzásgátlók lehetnek segítségünkre. Ez csak a PCO tüneti kezelése, ami fokozhatja az elhízást és felgyorsíthatja a cukorbetegség kialakulását. Ezért a kombinált fogamzásgátlók használatát PCO esetén csak rövid ideig javasolhatjuk és csak az alapbetegség egyidejű kezelése mellett.

A betegség genetikai eredete miatt a PCO nem előzhető meg. Azonban az anyagcserezavarok szénhidrátszegény diétával, rendszeres testmozgással, a testsúly normális keretek között tartásával javíthatók, ezáltal az érszövődmények is késleltethetők. Fontos tehát, hogy a PCO felismerése minél korábban, lehetőleg a pubertás kezdetekor megtörténjen. Meg kell értetni azt, hogy a szindróma véglegesen nem gyógyítható, ámde életmódváltással és megfelelő gyógyszerek szedésével (ha szükséges) kezelhető. Továbbá fontos megérteni, hogy elhanyagolása esetén hosszú távú szövődményekkel kell számolni.

Sütiket használunk látogatóink érdeklődésének megismerésére és kényelmük növelésére.