Az intim higiénia, a szemnek láthatatlan, de nagyon fontos a mindennapokban. Része a tisztaságnak, az ápoltságnak és fontos, hogy minden nap gondoljunk rá, ugyanúgy, ahogyan gondoskodunk frizuránkról, a szájápolásról, vagy a frissítő illatról.
A normál hüvelyváladék megjelenése természetes jelenség, minden nő találkozott már vele. Ez a pubertás elején jelentkezik, az első menstruáció megjelenése előtt kb. egy évvel. Ez azt is mutatja, hogy egy kislány nemi érése elkezdődött. Később a hüvelyváladék mennyisége és minősége a menstruációs ciklussal, a különböző hormonhatásokkal együtt változik.
Mi alkotja a hüvelyváladékot?
Részben a méhnyak nyáktermelő sejtjei által kiválasztott váladék, részben a hüvely felszíni hámsejtjeinek lebomlása révén létrejövő, színtelen szagtalan váladék. Utóbbi gazdag glikogénben, fehérjékben, és nagy számban találhatók benne a hüvely normál flórájához tartozó hasznos baktériumok, a laktobacillusok. A laktobacillusok tejsavat termelnek, így alakítják ki a hüvely savas kémhatását, azaz a 3,6–4,2-es pH-t. Összességében ez az úgynevezett Döderlein flóra.
Ez a váladék biztosítja az első védelmi vonalat a hüvelybe kerülő, kórokozó baktériumokkal, gombákkal szemben. Mennyisége a ciklus különböző napjaiban más és más lehet, a ciklus közepén, a peteéréskor a legbőségesebb, a menstruációt megelőző napokban pedig sűrűbbé válhat.
A kóros folyás
Egészséges női hüvelyben a nem kórokozó baktériumok jelenléte megakadályozza a kívülről bejutó baktériumok, gombák, egyéb paraziták, élősködők elszaporodását. Ha ez az egészséges egyensúly megbomlik, az a hüvelyben fokozott váladéktermelődéshez, kóros folyáshoz vezethet. Ilyen esetekben a váladék mind mennyiségileg, mind minőségileg megváltozik, viszkető, égő érzés, gyakori vizelési inger társulhat hozzá.
Ilyenkor mielőbbi szakorvosi segítségre van szükség, hogy a megfelelő kezelés gyors, szövődménymentes gyógyulást eredményezzen!
Fontos, hogy a természetes hüvelyváladékot meg tudjuk különböztetni a kóros állapot nyomán keletkezőtől. Ha kétség merül fel, mindig forduljunk orvoshoz, hogy biztonsággal el lehessen dönteni, miről is van szó!
A következő panaszok esetén ne késlekedjünk:
- fehéres vagy sárgászöldes színű váladék;
- égető, viszkető érzés;
- kellemetlen szag;
- heves alhasi fájdalmak;
- láz!
Tisztálkodjunk, de hogyan?
Fontos a rendszeres napi tisztálkodás, melynek része az intim területek tisztán tartása is. A nedves környezet jó táptalaja a baktériumoknak. A szoros nadrágok, műszálas fehérneműk is ideális környezetet teremtenek számukra. Igyekezzünk a szeméremtestet a lehető legszárazabban tartani, pamut fehérneműt használni illetve műszálas fehérnemű esetén használjunk tisztasági betétet.
A szeméremtestet lehetőleg semleges, de méginkább savas pH-jú mosakodószerrel mossuk le és utána mindig bő vízzel öblítsük le. Lúgos kémhatású szappant ne használjuk, ugyanis a szappan lúgos kémhatása felboríthatja a hüvelyváladék kémhatását és flóráját. A hüvelybe pedig szappan soha ne kerüljön.
Napi használatra alkalmazhatunk a szeméremtest számára kifejlesztett, kémhatásában azzal megegyező, intim mosakodó gélt. Hüvelyöblítésre viszont csak ritkán, heti rendszerességnél ne gyakrabban kerüljön sor, lehetőleg hígított, tejsavas öblítő folyadékkal. Ezt viszont legjobb úgy elkezdeni, hogy előbb nőgyógyászhoz fordulunk, mert a nem megfelelő alkalmazással több kárt okozhatunk, mint amennyit használunk magunknak. Ügyeljünk a WC papír megfelelő használatára (mindig elölről hátrafelé kell törölni), mert a széklettel való szennyeződés jó táptalaja a fertőzéseknek. Legjobb, ha széklet után mindig megmossuk a szeméremtestet és a végbél tájékát, amennyiben lehetőségünk van rá.
