Dr. Holló Péter írása
Az elmúlt évtized kutatásainak köszönhetően ma már jelentős részben ismertek azok az immunpatológiai mechanizmusok, amelyek a psoriasis bőr és ízületi tüneteinek kialakulásához vezetnek. Ennek köszönhető, hogy az utóbbi években számos új – úgynevezett biológiai – gyógyszert fejlesztettek ki és kezdtek alkalmazni psoriasisban, amelyek támadáspontjai a gyulladás kialakulásában kulcsfontosságú molekulák. A ma forgalomban levő gyógyszereké a TNF-alfa (infliximab, adalimumab, etanercept) és az IL 12/23 molekula (usztekinumab).
A psoriasis modern szisztémás kezelésének legfőbb célja a hosszú távú, folyamatos tünetmentesítés. Ennek során fontos cél a betegség lehetséges szövődményeinek, elsősorban a súlyos, irreverzibilis ízületi deformitások kialakulásának megelőzése.
A biológiai szerek a klasszikus kezeléseknél lényegesen hatékonyabban csökkentik a psoriasis bőrtüneteit: a biológiai terápia 12. hetére a betegek jelentős része tünetmentessé vagy csaknem tünetmentessé válik. A biológiai szerek nem szerv- és szövettoxikusak, így a klasszikus szerekre jellemző mellékhatásokkal nem kell számolni.
A legfrissebb közlemények már 4 éve tartó folyamatos kezelésről is beszámolnak igen jó eredményekkel. Ezen tanulmányok tanúbizonysága szerint a készítmények hosszú időn keresztül alkalmazva is hatásosak, a tartós adagolás mellett a nem kívánt mellékhatások, elsősorban az infekciók gyakorisága nem mutatott szignifikáns növekedést.
Biológiai kezelés kezdhető azoknál a psoriasisos betegeknél, akiknek legalább fél éve fennállnak a súlyos kiterjedt bőrtünetei vagy ízületi panaszai, és azok a hagyományos szerekkel hatástalanság vagy egyéb okok miatt nem kezelhetők eredményesen. Kizáró tényező a biológiai terápia esetében a terhesség vagy szoptatás, aktív infekció, illetve annak fokozott rizikója (krónikus lábszárfekély, perzisztáló vagy visszatérő légúti fertőzések, állandó hólyagkatéter, látens tuberkulózis), alacsony fehérvérsejtszám, rosszindulatú daganat az anamnézisben, súlyos idegrendszeri vagy szívbetegség.
