PCO ...

... avagy a Policisztás Ovárium Szindróma

A PCO (amit szoktak PCOS-ként, illetve PCOD-ként is rövidíteni) a policisztás ovárium rövidítése, szerzői nevén Stein-Leventhal szindróma. A policisztás ovárium elnevezés pedig arra utal, hogy a petefészekben a normális peteérés helyett számos apró ciszta jelenik meg a külső kéreg alatt.

A kórkép elnevezése viszont kissé félrevezető, ugyanis PCO-ra jellemző petefészek-elváltozások csak részeit képezik egy összetett cukor-, zsíranyagcsere- és hormonális betegségnek, amelynek a cisztás petefészek csupán egyik lehetséges, de nem kötelező tünete. A PCO tehát az egész szervezet betegsége, de felismerésére általában azért kerül sor, mert a női meddőség gyakori oka, mely jellegzetes külső, ultrahanggal észlelhető és laboratóriumi tünetekkel jár. A policisztás ovárium szindróma gyakorisága Magyarországon a női lakosság kb. 5%-ánál mutatható ki.

A policisztás ovárium szindróma okai

A PCO dominánsan öröklődő inzulinreceptor-betegség, mely a sejtek inzulint (cukor-anyagcserét szabályozó hormon) érzékelő fehérjéinek (receptorainak) érzéketlenségében – inzulinrezisztenciában – nyilvánul meg. Mindez rontja a sejtek cukorfelvételét. A szervezet kénytelen a normálisnál nagyobb mennyiségű inzulint termelni, mely kóros hormonális és anyagcsere rendellenességeket eredményez, ugyanis hiába magas az inzulinszint, a cukoranyagcsere mégis romló és rosszak a vérzsírértékek. A magas inzulinszint férfihormon-túlműködést eredményez, ez okozza a jellegzetes tüneteket. A PCO a rendkívül magas férfihormon-termelés révén megakadályozza az ovulációt, meggátolja a terhességet.

A policisztás ovárium szindróma tünetei

A PCO első tünetei a nemi érés idején jelennek meg, melyek a következők lehetnek:

  • elhízás;
  • férfias bőrtünetek: aknés arcbőr, szőrösödés, hajhullás és szeborrea;
  • mindkét petefészek többszörös cisztás elváltozása, melynek eredményeképpen mindkét petefészek lúdtojásnyira megnő, kérge vastag, benne mindkét oldalon 6-8 ciszta látható a kérgi részben;
  • ritka és gyér méhvérzések (évente 2-4 alkalommal jelentkező, 1-2 napig tartó méhvérzés, mely nem valódi menstruáció). PCO esetén peteérés nincs, a petefészkekben régebben lezajlott tüszőrepedésre utaló jelek sem láthatók, ugyanis a PCO mellett nincs ovuláció, nincs sárgatest-fázis;
  • meddő állapot.

A policisztás ovárium szindróma kimenetele

A PCO-ban szenvedő betegek többnyire elhízás, fokozott szőrösödés, meddőség, vagy menstruációhiány miatt fordulnak orvoshoz. PCO esetén az összetett zsír- és cukoranyagcsere illetve hormonális rendellenességek idővel cukorbetegséghez, érelmeszesedéshez, magas vérnyomáshoz, vagy súlyosabb érszövődményekhez (stroke, szívinfarktus) vezethetnek. A cukoranyagcsere és az inzulinszint normalizálásával az anyagcserezavarok rendeződnek, a tünetek mérséklődnek, a rendes női ciklus és a fogamzóképesség is helyreállhat.

A policisztás ovárium szindróma kórismézése

A PCO a beteg jellegzetes külső tünetei alapján is felismerhető. A többszörös petefészek-cisztákat hüvelyi ultrahangvizsgálattal lehet kimutatni. A PCO mindig kétoldali, szimmetrikus. PCO igazolásához fontos a női és férfi nemi hormonok, a vércukor, az inzulin és a vérzsírértékek laboratóriumi meghatározása is. A megbetegedést jelző fontos laboratóriumi adat a csökkent cukortolerancia: amikor az éhgyomorra itatott cukoroldat elfogyasztása után két órával sem normalizálódik a cukorszint, mert a receptorok nem működnek megfelelően. A betegség petefészek-eltéréseinek kimutatására a hasi tükrözés (laparoszkópia) is alkalmas: PCO esetén nagy fehér petefészkeket látunk, a ciszták kívülről nem láthatók, csak a petefészek tokjának felmetszésével. A laparoszkópia egyben terápiás lehetőséget is biztosít.

A policisztás ovárium szindróma terápiája

Sokáig a policisztás ovárium betegséget drasztikus beavatkozásokkal próbálták kezelni: például eltávolították a petefészkek felét, hogy egy ideig létrejöjjön spontán ovuláció. Ha ezalatt a nő teherbe esett, szerencséje volt, de az ilyen esetekben megkísérelt ovuláció indukció eredménytelennek bizonyult.

Manapság a PCO gyógyítása elsősorban a szénhidrát-anyagcsere rendezésével, az inzulinreceptorok érzékenységének, az inzulin- és a vércukorszint helyreállításával történik, ami szénhidrátszegény diétát és a cukorbetegség kezelésére is használt metformin szedését jelenti. A PCO tüneteinek mérséklődése hónapokat, éveket vehet igénybe. Amennyiben a normális női ciklus és a fogamzóképesség a diéta és a metformin kezelés ellenére sem áll helyre, peteérést serkentő gyógyszerekkel, injekciókkal lehet a meddőség megszűnését elősegíteni. Ilyenkor kerülhet szóba a műtéti megoldás is, melyre manapság már csaknem kizárólag hasi tükrözés útján kerül sor. Amennyiben a beteg panasza a normális menstruációs ciklus hiánya és/vagy a fokozott férfihormon-szintekre visszavezethető bőrbetegségek (akne, szőrösödés, szeborrea, hajhullás) valamelyike, és közvetlen gyermekvállalási terv nincs a közeljövőben, akkor kombinált hormonális fogamzásgátlók lehetnek segítségünkre. Ez csak a PCO tüneti kezelése, ami fokozhatja az elhízást és felgyorsíthatja a cukorbetegség kialakulását. Ezért a kombinált fogamzásgátlók használatát PCO esetén csak rövid ideig javasolhatjuk és csak az alapbetegség egyidejű kezelése mellett.

A betegség genetikai eredete miatt a PCO nem előzhető meg. Azonban az anyagcserezavarok szénhidrátszegény diétával, rendszeres testmozgással, a testsúly normális keretek között tartásával javíthatók, ezáltal az érszövődmények is késleltethetők. Fontos tehát, hogy a PCO felismerése minél korábban, lehetőleg a pubertás kezdetekor megtörténjen. Meg kell értetni azt, hogy a szindróma véglegesen nem gyógyítható, ámde életmódváltással és megfelelő gyógyszerek szedésével (ha szükséges) kezelhető. Továbbá fontos megérteni, hogy elhanyagolása esetén hosszú távú szövődményekkel kell számolni.

g1intezet.hu © 2017 G1 Intézet. Minden jog fenntartva.

Sütiket használunk látogatóink érdeklődésének megismerésére.