Terhesség myoma mellett

A myoma – jóindulatú daganat a méh izomszövetén. Fogamzóképes korú nőkben alakul ki, és néha terhesség alatt is jelen van. Bár a „társbérletében” fejlődő magzat általában gond nélkül születik meg, a szülészorvosnak figyelnie kell rá a várandósság és a szülés alatt is.

A leiomyoma uteri, fibromyoma, fibroid néven is említett daganat időnként egy nagyobb, máskor több kisebb göbből is állhat. A kötőszövetből és az izomból álló myoma csomók mérete a gombostűfej nagyságtól a dinnye nagyságig terjedhet.

Kóreredet és előfordulás

A myoma kialakulásának igazi oka ismeretlen, de az kimutatható, hogy a myomák keletkezésében az ösztrogén hormonok szerepe a legjelentősebb, ezért fogamzóképes korban alakul ki, gyakran a 25-30. életév körül. (A myomák hormonfüggésének egyik bizonyítéka, hogy várandósság idején a terhességi hormonok hatására általában növekedésnek indulnak – különösen a második és harmadik trimeszterben –, majd szülés után, a gyermekágyi szakban visszafejlődnek.)
Az ösztrogénen kívül örökletes tényezők is szerepet játszanak a myomák keletkezésében.

Fajtái

Az egyik leggyakoribb nőgyógyászati megbetegedésnek számít, így sokszor a terhesség is mellette alakul ki.
A terhes méhben kialakult myomát – hasonlóan a nem terhes méhben létrejövőhöz – elsősorban elhelyezkedése alapján lehet osztályozni: ennek megfelelően a következő fajtákról beszélhetünk: subserosus (a méh külső felszíne felé kialakuló), intramuralis (magában a méh izomzatában), submucosus (a méh ürege felé terjeszkedő), cervicalis (a méhnyakban elhelyezkedő) és intraligamentaris (a méh függesztő szalagjai között elhelyezkedő).
A terhességgel kapcsolatos szövődményeket illetően fontos szempont az elhelyezkedése a lepényhez képest. Lehet retroplacentalis, azaz a lepény mögött (ilyenkor a myomán tapad a lepény), vagy a lepénytől távolabbi.

Gyakorisága

Bár az irodalmi adatok nagy szórást mutatnak, de hozzávetőlegesen az állapítható meg, hogy minden 100. terhesség fogan myomás méhben. Azonban úgy tűnik, hogy emelkedő tendenciáról van szó. Ennek egyik oka a jobb felismerési lehetőségekben rejlik. (A terhességgondozásnak manapság már kötelező eleme az ultrahangvizsgálat.) Egy másik ok a terhesek átlagéletkorának növekedése: az elsősorban egzisztenciális okokból halasztott gyermekvállalás miatt egyre több terhesség fogan a harmincas életévek végére, amikor már amúgy is magasabb a myoma előfordulási gyakorisága.

Panaszok, tünetek

Szerencsére, többnyire eseménytelen a terhesség lefolyása myomás méh mellett is, az ily módon fogant terhességek kb. 70%-a probléma nélkül kiviselhető. Azonban a többi esetben bizonyos szövődmények magasabb számával kell számolnunk: a beágyazódás folyamata zavart szenvedhet, így koraterhességben gyakoribb a fenyegető, illetve a spontán vetélés, ennek mértékét az irodalom tág határok között adja meg. Panaszként szerepelhet a meddőség is – főként submucosus és intramuralis göbök esetén –, mivel a méhűr alakjának torzulása a megtermékenyült petesejt beágyazódását akadályozza, illetve a myoma mellett a méh és a petevezető ivarsejt-továbbító képessége is zavart szenved.
A meddőségi és sikertelen terhességi panaszok mellett a myoma – elhelyezkedésétől és nagyságától függően – számos egyéb panaszt is okozhat. Gyakori lehet a bizonytalan alhasi nyomásérzés illetve fájdalom, valamint a környező szervek nyomása miatt kialakult panaszok, amelyek a normális terhesség során is előfordulnak (pl. vizelési panaszok). A myomákban kialakuló degeneratív elváltozások gyakran okoznak súlyos helyi (feszülés, fájdalom, nyomásérzékenység) és általános (láz, gyorsult vérsüllyedés, bélmozgás-zavar) tüneteket. A subserosusan kocsányosan elhelyezkedő – azaz a méhhez csak keskeny nyéllel csatlakozó – myomák nyelük körül megcsavarodva okozhatnak akut hasi tüneteket. A myomás méhben létrejött terhesség esetén számos szövődményével is számolnunk kell.

Szövődmények

A meddőségről és a koraterhességben észlelt pete-tapadási rendellenességek következtében kialakult spontán vetélésről már szóltunk. Előrehaladott terhességekben a koraszülés, idő előtti burokrepedés, idő előtti lepényleválás, fekvési, tartási, beilleszkedési rendellenességek és a magzat méhenbelüli növekedésének elmaradása fordulnak elő gyakrabban. A szülést az említett rendellenességek, továbbá a fájástevékenység zavara (fájásgyengeség) és a lepényi szak rendellenességei (atoniás vérzés) tehetik szövődményessé. Nagyobb göbök (különösen a méhnyakban elhelyezkedők) szülési akadályt képezhetnek. A gyermekágyi szakban gyakrabban lép fel atoniás vérzés és lázas szeptikus szövődmény. A terhesség alatt, illetve a gyermekágyban a gócok elhalása következhet be az elégtelen vérellátási zavar következtében, ami a felszabaduló bomlástermékek miatt okozhat szeptikus tüneteket.

Kivizsgálás

Tapintásos, ú.n. fizikális vizsgálattal a myoma-gócok felismerése az eseteknek csak kevesebb mint felében eredményes, bár a méhnyakban elhelyezkedő myomák esetén a hüvelyi vizsgálat elég jó érzékenységű. A kimutatás legjobb módszere a korábban már említett ultrahang-vizsgálat, egyéb képalkotók nem is igazán szükségesek és nem is elterjedtek a kimutatásában. A CT vizsgálat azért, mert ismert terhesség esetén nem végezhető, az MR vizsgálat meg ára, korlátozott hozzáférhetősége és a kevés pluszinformáció miatt nem terjedt el.

Terápia

A myoma mellet fogant magzat – az említett szövődmények miatt – fokozottan veszélyeztetett, ezért a szokványosnál szorosabb ellenőrzést igényel, de mivel az esetek többségében a terhesség lefolyása eseménytelen, egyéb teendő igénye általában nem merül fel. A problémás esetekben többnyire a myoma méretének rendszeres ultrahangkontrollja mellett a terhesség megóvására (ú.n. protektív terápia) kell törekedni konzervatív módszerekkel (pihenés, gyógyszerek stb.) és a terhesség spontán szüléssel végződhet.

Műtéti kezelés

Csak ritkán kell műtéti beavatkozást végezni, különleges szövődmény (a myoma elhalása okozta szeptikus tünetek, kocsánycsavarodás stb.) esetén.
A terhesség előtt felismert myomák eltávolítása csak akkor javasolt, ha már korábban vetélést vagy meddőséget okozott, mert – a fentebb említettek alapján – többnyire eseménytelen a terhesség lefolyása mellette, a méhen végzett műtét viszont akár nagyobb szövődményeséllyel járhat későbbi terhesség esetén.
A terhesség folyamán, ahogy már említettük, myomás gócok kezelését illetően a konzervatív kezelést kell előnyben részesíteni. A terhesség során csak igen nyomós érv alapján (fájdalom, erőteljes növekedés) és csak bizonyos esetekben javasolt – és egyáltalán lehetséges – a méhfalból a myomát eltávolítani. Ilyenkor nagy az embrionális-magzati veszteség-koraszülés esélye. Ha ilyen műtét történt a terhesség folyamán, akkor szüléskor a kitolási szakot vakuum extractióval érdemes lerövidíteni, vagy császármetszést kell végezni.
A terhesség végén császármetszést kell végezni akkor is, ha a myoma a hüvelyi úton való szülés akadályát képezi, akár nagyobb mérete, akár kedvezőtlen elhelyezkedése miatt. A terhesség során felismert gócot (hacsak nem képzi a kiemelés akadályát is) nem terhes állapotban vagy császármetszés során, hanem későbbi időpontban ideális eltávolítani, mert ilyenkor a vérellátása és sokszor a mérete is kisebb.

A fent írt tünetekkel forduljon szülész-nőgyógyász orvoshoz, hogy a szükséges terápiát, terhesség esetén a megfelelő óvintézkedéseket együtt megtehessék!

dr. Halász László
szülész-nőgyógyász
G1 Intézet

g1intezet.hu © 2017 G1 Intézet. Minden jog fenntartva.

Sütiket használunk látogatóink érdeklődésének megismerésére.