Régóta ismert tény, hogy a policystás ovárium szindróma (PCO) a fogamzóképes korú nők leggyakoribb endokrin és anyagcsere betegsége. Kialakulásában genetikai és környezeti tényezők mellett szerepe van a petefészek és a mellékvese fokozott férfihormon termelésének, a központi idegrendszer megváltozott szabályozó szerepének, valamint egy jellegzetes anyagcserezavaron alapuló betegségnek, melynek egyik jelentős sarokköve az inzulin rezisztencia és a következményesen kialakuló magas inzulin szint.

Az inzulin rezisztens állapotnak gyakran semmilyen tünete nem jelentkezik, illetve igazából a megjelenő probléma elsődlegesen nem anyagcsere vonatkozású, hanem sokkal inkább nőgyógyászati probléma, mivel sokszor sikertelen a gyermekvállalás.

Gyakran látjuk, hogy amikor nem sikerül egy nőnek teherbe esnie, akkor „bekerül” a meddő kategóriába és akár éveken át tartó próbálkozásoknak és kezeléseknek lehet alávetve. Helyesen akkor járunk el, ha a gyermekvállalási program kezdetén, a kivizsgálás részeként elvégzünk egy terheléses vércukorszint vizsgálatot és inzulinszint meghatározást, melynek eredménye ráirányíthatja a figyelmet a háttérben megbújó problémára.

Az anyagcsere megváltozása

Tekintsük át az anyagcsere folyamatokat. Evés után a vércukorszint megemelkedik. Erre válaszképpen a hasnyálmirigy inzulint termel, hogy visszaállítsa az eredeti állapotot. Inzulin rezisztens állapotban az adott inzulin jelre bekövetkező válasz a célsejtek részéről csökken, azaz csökken a szőlőcukor felvétele a sejtekbe, tehát nő a vércukorszint. A szervezet ezt a válaszcsökkenést az inzulin jel nagyságának emelésével próbálja korrigálni, tehát fokozódik az inzulin termelése. Kialakul az inzulin rezisztenciához kapcsolódó állapot, melyet hyperinzulinémiának nevezünk, és jellemzője a vér jelentősen megemelkedett inzulin szintje.

Az inzulin rezisztencia élettani hatása

A magas inzulinszint következményes élettani hatásai és pontos hatásmechanizmusa ma még kutatások témáját képezik. Azonban már számos megfigyelés bizonyítja, hogy az állapot a petefészek és a mellékvese fokozott androgén hormon termelését váltják ki. A fokozott inzulintermelés közvetlenül hatással van a tüszőérésre is, ugyanis az érőfélben lévő tüszők korai sorvadását okozzák. Valamint jelentősége van az állapot májsejtekre gyakorolt hatásának, mely következményesen a vérszérumban megemeli a biológiailag aktív „szabad” tesztoszteron mennyiségét.

A kezelés lehetősége napjainkban

Az elmúlt néhány évben az orvosok figyelme ráirányult az inzulin rezisztencia kezelésére. A terápiát nőgyógyászati szempontból is a megváltozott anyagcsere-folyamatok rendezése szolgálja, melynek következményes hatása rendezi a női szervezetben a hormonális állapotot és a tüszőérési folyamatokat.

Az inzulin-érzékenységet lényegesen javítja az egészséges táplálkozás alapelveinek betartása (magas fehérje, alacsony szénhidrát és zsír bevitel), a testsúly csökkentése, valamint sport és fizikai aktivitás fokozása. Összességében tehát az egészséges életmód általános irányelveinek fokozott betartásával már sokat tehetünk az állapot javításáért.

Napjainkban az állapot gyógyszeres kezelésére is van már megoldás. Az inzulin rezisztenciát csökkentő, korábban csak cukorbetegségben használt metformin tabletta használatáról egyre több kedvező tapasztalatot írtak le nemzetközi orvoscsoportok. Ennek eredményeképpen az elmúlt években már a hazai nőgyógyászok is jelentős sikerekről számoltak be.

Már 2-3 hónapi rendszeres kezelés is visszaállíthatja a normális ciklust, rendeződik a menstruáció és rendszeres tüszőérés figyelhető meg. Ennek következményeként javul a teherbeesés valószínűsége, valamint egyértelműen csökken a spontán abortuszok száma is. A gyermeket tervező inzulinrezisztens nőnek tehát érdemes a kezelést szoros orvosi felügyelet mellett elkezdeni, és a teherbe esést követően legalább 3 hónapig folytatni.

A gyógyszer szedése közben az orvosok nem tapasztaltak semmilyen magzatkárosító hatást. Szoptatás alatt pedig az anyatejjel nem jut át érdemben kimutatható mennyiség az újszülött szervezetébe.

Fontos tény azonban, hogy e hatóanyagot ilyen indikációban még nem törzskönyvezték, használatának széleskörű elterjedését még klinikai gyógyszervizsgálatoknak kell megerősíteni.

Dr. Szőnyi György
szülész-nőgyógyász