Gesztációs diabétesz

A gesztációs diabétesznek – azaz magyarul terhességi cukorbetegségnek – a cukorbetegségnek nevezett, az egész szervezet érintő anyagcsere-betegség azon formáját tekintjük, amelyet első ízben a terhesség alatt ismernek fel, és addig nevezzük annak, amíg a terhesség tart. Ettől külön kell kezelni az olyan eseteket, ahol előzetesen már ismert cukorbeteg páciens vállal terhességet.

Magyarországon a terhességek 3–5 százalékában tapasztalható a terhességi cukorbetegség enyhébb vagy súlyosabb formája, azaz évente kb. 2500–3500 gesztációs diabéteszben szenvedő nő szül. Gyakorisága az anyai életkor és testsúly növekedésével nő. Már terhesség előtt is ismert cukorbetegséggel szövődött terhességek száma évente kb. 250–300. A terhesség és cukorbetegség együttes előfordulása súlyos probléma, ami mind az anyát mind pedig a magzatot károsítja. Gesztációs diabeteses terhességből született gyermekek esetében magasabb a születési és fejlődési rendellenességek aránya, ezért a gesztációs diabetes időben történő felismerése és megfelelő kezelése ezek megelőzésben alapvető jelentőségű.

A terhesség cukorbetegséget kiváltó (diabetogén) hatása régóta ismert. A gesztációs diabétesz kialakulásának hátterében a terhesség során bekövetkező hormonális változások állnak. A várandósság idején ugyanis nemcsak a nemi hormonok szintje változik (ráadásul azoknak is van hatásuk a cukoranyagcserére), hanem más olyan hormonoké is, amelyek a vércukorszintet önmagukban is befolyásolják, vagy az inzulin (amely a legerősebb hatású vércukorcsökkentő hormon) vérszintjét módosítják, vagy csökkenthetik annak hatását, amely következtében átmeneti inzulinrezisztencia jön létre. Inzulin rezisztens állapotban csökken a sejtek inzulinra adott válasza, így kevesebb cukrot (glükózt) tudnak felvenni. A vércukorszint emiatt növekszik, ez pedig arra készteti a hasnyálmirigy sejtjeit, hogy még több inzulint termeljenek. A hasnyálmirigy ilyenkor nem mindig tud lépést tartani a szervezet inzulinszükségletével, szülés után azonban a legtöbbször ismét visszaáll a szénhidrát-anyagcsere normális egyensúlya. 

A terhességi diabétesz tünetei

Szerencsére a magyarországi terhesgondozási hálózatban a betegséget még a diabéteszre jellemző tünetek, illetve az anyai és magzati szövődmények kialakulása előtt felismerik. A terhesség jelei mellett fáradékonyság, rossz közérzet, fogyás esetleg hízás, gyakori vizeletürítés, boka duzzanat, emlőfájdalom jelentkezhet. Azonban ezek nem specifikus tünetek, sőt néha tünetmentesen lép fel a kórkép, és csak a laboreltérésekből következtetünk rá.

A cukorbetegség klasszikus tünetei – mint az állandó szomjúságérzés miatti fokozott folyadékfogyasztás, a bőséges vizeletürítés – szerencsére ritkán alakulnak ki. A komolyabb anyagcsere-problémák miatt bekövetkező tudatzavarokkal még ritkábban lehet találkozni.

A terhességi cukorbetegség felismerése

A diagnózis felállítása a hagyományos vércukorszint-vizsgálattal kezdődik (fontos megjegyezni, hogy a cukorbetegség kimutatására használt gyorstesztek nem alkalmasak a terhességi diabétesz felismerésére).

Normál éhgyomri vércukorértékek mellett és rizikófaktorok hiányában 24–28. hét körül kerül sor a terhességi diabétesz célzott szűrésére, az ún. orális glükóz tolerancia teszt (OGTT) segítségével.

A vizsgálat előtti napokon kiegyensúlyozott szénhidrát-tartalmú étkezés (legalább 150 g szénhidrát/nap) javasolt, valamint az, hogy a vizsgálat megkezdése előtt 12 órán keresztül ne egyen. Ha az éhgyomri vércukorérték eléri vagy meghaladja a 7,8 mmol/l értéket a vizsgálat nem végezhető el. A vizsgálatot éhgyomorra végzik a reggeli órákban. Először vénás vért vesznek, ezután 75 gramm cukrot feloldanak másfél-két deciliter vízben vagy cukrot nem tartalmazó teában, amit a vizsgálandó nő megiszik, lehetőleg egyszerre. Két óra múlva ismét vért vesznek, majd laboratóriumban meghatározzák a minták cukortartalmát.

Normális esetben mindkét alkalommal a vércukor értéke a referenciatartomány felső értéke alatt található. A két vérvétel között enni-inni nem szabad, nem tanácsos sokat mozogni, hanem inkább ülve célszerű várakozni. Nagyon fontos, hogy nem szabad dohányozni sem. Ritkán jelentkezhet fejfájás, émelygés, hányinger, hányás, amit az orvosnak meg kell említeni.

Amennyiben a vércukorérték az oldat elfogyasztása után két órával 7,8 millimol/liter felettinek adódik, akkor biztosra vehető a terhességi cukorbetegség jelenléte. 7,4–7,6 millimol/literes határértéknél egy mérés alapján még nem jelenthető ki teljes biztonsággal, hogy terhességi cukorbetegség áll fenn, így a vizsgálatot ezekben az esetekben három-öt hét múlva újra megismétlik.

A cukorbetegségnek a terhesség huszonnegyedik hete előtti diagnosztizálása valószínűsíti, hogy a vércukorszint már a teherbeesés előtt is magasabb volt a normál értéknél. Ilyenkor feltételezhető, hogy a cukorbetegség nem a terhesség következtében alakult ki, és a szülés után is magas marad a vércukorszint. Ez már nem terhességi diabétesz: normál testsúlyú nőknél ebben az esetben 1-es típusú, elhízottaknál pedig 2-es típusú cukorbetegség alakulhat ki.

Rizikófaktorok fennállása esetén ezért az OGTT vizsgálatot már az első trimeszterben, de legkésőbb a terhesség 12–16. hetében el kell végezni és negatív esetben a 24–28. terhességi héten meg kell ismételni.

Rizikófaktorok melyek esetén a gesztációs diabéteszre már hamarabb is gondolni kell

A betegség kialakulására való hajlam az alábbi esetekben fokozott:

  • 30 évnél magasabb anyai életkor;
  • elhízás (BMI > 30%);
  • az anya családjában előforduló cukorbetegség;
  • előző terhesség kapcsán gesztációs diabétesz;
  • 4000 grammnál nagyobb súlyú gyermek születése;
  • előzményben szereplő méhen belüli elhalás;
  • előzményben szereplő ismétlődő vetélések;
  • több alkalommal előforduló méhszájgyulladás;
  • előző terhességben terhességi magas vérnyomás;
  • előző terhességben vesemedence-gyulladás;
  • előző terhességben ismétlődő húgyúti fertőzések;
  • előző terhességben fejlődési rendellenesség.

Szövődmények

Mivel a terhesség alatt fennálló szénhidrát-anyagcserezavar veszélyezteti a magzat növekedését és fejlődését, fontos, hogy mindkét állapotot megfelelően kezeljék.

A terhes nő cukorbetegsége a magzatra is hatással van. Kezelés nélkül a magzat nem abban az ütemben fejlődik, ahogyan kellene, és különböző rendellenességek alakulhatnak ki, többek közt a szívben, a tüdőben.

A cukorbetegség hatással van az erek falára is, terhesek esetén a méhlepény ereire is. Ennek következtében a méhlepény nem képes a fejlődő magzatot a számára szükséges tápanyagokkal ellátni, ami miatt súlyos cukorbetegség esetén a magzat fejlődése visszamarad, növekedése a vártnál kisebb ütemű lesz.

A nem ennyire súlyosan cukorbeteg, de kezeletlen anyák újszülöttjei az átlagosnál gyakrabban nagy súlyú, nagy méretű babák. A nagy termet hüvelyi szülés esetén gyakran oka különböző szülési sérüléseknek.

Amennyiben a terhesség során az anya cukorháztartását megfelelő kezeléssel rendezik, a magzati és anyai szövődmények kialakulásának esélye igen csekély. Ezért is nagyon fontos, hogy a várandós anyák rendszeresen részt vegyenek a terhesgondozáson, megjelenjenek az előírt vizsgálatokon, az esetleges terápiás utasításokat pedig gondosan betartsák.

Kezelés

Diabetes terhesség folyamatos nyomon követése speciális kórházi centrumokban történik, endokrinológus-diabetológus, szülész-nőgyógyász, gyermekgyógyász és dietetikus közreműködésével. Ők együttesen döntik el a kezelés szükségességét és a terápiát. Cél a vércukor értékek normál tartományon belüli tartása.

A terhességi cukorbetegség kezelése történhet csak diétával: ennek az a feltétele, hogy a javasolt étrend betartása mellett a normál tartományban maradjon a vércukorszint. Más esetekben inzulinnal történő kezelés is elengedhetetlen, amit a megfelelő diétával kell kiegészíteni. A terhesség alatt azonban nem alkalmazhatóak a szájon át adott orális antidiabetikumok.

A diéta összeállítása minden esetben egyénre szabottan történik, a kezelőorvos és a dietetikus útmutatásaival. Az anya és a magzat számára oly módon kell biztosítani az ideális energia- és tápanyagtartalmat, hogy a vércukorszint a normál tartományban maradjon. Figyelni kell továbbá az anya egészségére és a magzat megfelelő ütemű súlygyarapodására is. A megfelelően összeállított étrend irányelvei hasonlóak ahhoz, ami egyébként is javasolt az egészséges táplálkozás során. Az étrendet ajánlott változatosan, többfajta élelmiszer felhasználásával megtervezni. A napi összes bevitt energiatartalom rendszerint nem haladhatja meg az 1400 kcal-t, 5-6 alkalomra elosztva, a kiegyensúlyozott vércukorszint biztosítása érdekében. A szénhidrát tartalom lassan felszívódó legyen, legalább napi 30 g rost bevitele is szükséges, amit nyers zöldségfélék, hüvelyesek, gyümölcsök, cereáliák fogyasztásával lehet elérni. Az ebéd tartalmazhatja a legtöbb szénhidrátot. Ezt kell kiegészíteni sovány húsokkal, halakkal, tejtermékekkel, tojással, növényi olajokkal, illetve kisebb mennyiségben hüvelyesekkel és olajos magvakkal.

Amennyiben a diéta ellenére a reggeli után 1 órával mért vércukor ismételten 7,0 mmol/l feletti, inzulinkezelés megkezdése szükséges – mert mint említettük – terhességben a tablettás vércukor-csökkentők nem alkalmazhatóak. Az inzulinkezelés rendszerint naponta többször adott gyors hatású inzulinkészítményt jelent. Ennek adagját gyakori vércukor önellenőrzés mellett az aktuális vércukorszint, valamint a tervezett szénhidrátbevitel és testmozgás mennyiség figyelembevételével kell meghatározni úgy, hogy a vércukorérték a normál tartományban mozogjon. Előfordulhat, hogy a rövid hatású inzulin mellé este, lefekvés előtt elhúzódó inzulinkészítményt is alkalmaznak.

A kezelés fontos részét képezi a naponta több alkalommal történő vércukor önellenőrzés (étkezések előtt és után, esetleg éjszaka is), valamint a hetente történő konzultáció a gondozást végző csoporttal. A terápia beállítása után a terhes tehát végig szoros felügyelet alatt marad, gyakori kontrollvizsgálatokkal. A szülés alatt is szigorú orvosi felügyelet szükséges, az esetleges komplikációk elkerülése végett, illetve az anya megfelelő cukorháztartásának fenntartása céljából.

A szakorvosi tanácsok betartása a diétára, táplálkozásra, mozgásra a terhesség kihordására, és a szövődmények megelőzésben alapvető jelentőségű. Nagyon fontos tehát, hogy a páciens ne maga próbálja eldönteni, milyen terápiát szeretne, mert az könnyen a fent említett súlyos szövődményekhez vezethet.

Megelőzés és szülés utáni teendők

A kívánatos testsúly elérésével, a kiegyensúlyozott táplálkozás betartásával, a terhesség idején megfelelő testmozgással, valamint a rizikófaktorokra való különös figyelemmel tudjuk a betegség kockázatát csökkenteni.

A szülést követően a terhesség indukálta inzulinrezisztencia csökken, majd megszűnik, így a szénhidrát anyagcsere javulhat, normalizálódhat. Ezért mindenképpen szükség van az anyagcsere-helyzet újraértékelésére a kórház elhagyása előtt. Ha a diabétesz már a terhesség kezdeti hónapjaiban megjelent, az azt jelenti, hogy várhatóan már a terhesség előtt is fennállt valamilyen mértékben. Ilyenkor a cukorbetegség szülés utáni további fennállására kell számítani.

Amennyiben a gesztációs diabétesz szűrővizsgálattal derült ki a 24–28. héten, akkor valószínűbb, hogy a vércukorértékek a szülés után normalizálódnak. Az ilyen pácienseket sem célszerű a diabetológusnak szem elől téveszteni, mert a terhességi cukorprobléma a később kialakuló 2-es típusú cukorbetegség szempontjából fokozott rizikót jelent. Ez a páciens szempontjából annyit jelent, hogy a terhesség alatt megtanult egészséges és tudatos táplálkozási modellt célszerű kis módosítással a későbbiekben is követni, odafigyelni a testsúlygyarapodás elkerülésére, valamint évente eljárni ellenőrzésre.

Évente egyszer akkor is érdemes vércukorszint-ellenőrzésre járnunk, ha a szülést követően rendeződött a cukorháztartás. A későbbi életkorban kialakuló, 2-es típusú cukorbetegség elkerülése érdekében figyeljünk az egészséges táplálkozásra, a rendszeres testmozgásra és a hosszabb távon állandó, normál testsúly fenntartására.

g1intezet.hu © 2017 G1 Intézet. Minden jog fenntartva.

Sütiket használunk látogatóink érdeklődésének megismerésére és kényelmük növelésére.